Faludi Zsolt: Fájlalja

Töri a lábát az új cipő, de muszáj azt hordania. A régi kényelmeset nem veheti fel, a hét első felére zivatarokat mondanak, annak meg kilyukadt a talpa. Ez akkoriban történt, amikor Rita szakított vele. Pontosabban nem is szakított, csak hirtelen soha nem ért rá, vagy ha azt ígérte, mégis, az utolsó pillanatban szólt, közbejött valami. Vagy egyszerűen nem ment el a találkára, nem vette fel a telefont, és az üzenetekre sem válaszolt.Az erdei kisvasút megelőzése a tulajdonos ötlete. Csapatépítő tréning, vigyorog, ahogy bejelenti a kedd reggeli villámértekezleten. Már megint spórol, morog az orra alatt Krivda. Korábban egy multinál dolgozott, ott az volt a szokás, hogy hétvégére elmentek egy wellness-szállodába, esténként jól berúgtak, napközben pedig a medencetérben heverésztek. A költségeket a cég fizette.Indulhatnánk váltófutásban, lelkesedik Tímárné. Ugyanazon az agglomerációs településen lakik, ahol a főnök, ismeri a rendezvényt, minden évben részt vesz az Előzd meg a kisvasutat! versenyen. Novoszel előveszi a telefonját, böngészni kezdi a kiírást. Mégis hogyan?, fordul egy perc múlva Tímárnéhoz. Kettő-, illetve négyfős csapatokat lehet nevezni, mi viszont heten vagyunk.Én biztos nem futok, jelenti ki Oravecz. De olyan jó lenne, lendül bele Tímárné. Kitalálhatnánk valami csatakiáltást, és csináltathatnánk egyenpólót. A tulaj savanyú képet vág. A futók kapnak pólót, mélyed bele ismét a telefonjába Novoszel. A főnök némileg megkönnyebbül. A csatakiáltás hülyeség, hűti le a kedélyeket Oravecz. Mint mondtam, nem fogunk futni, ezért nincs is rá szükség.A sétának csupán kétezer a nevezési díja, míg a futásé nyolc. Igaz, arra nem adnak pólót, görgeti végig Novoszel a versenykiírást. Miért is kéne egyformába’ mennünk?, néz Oravecz szúrósan Tímárnéra.Túra lesz, gondolnunk kell Mónira is, zárja le a vitát a tulajdonos. A nő máskor megsértődne a testalkatára tett megjegyzés miatt, de most örül, hogy megússza a futást, pláne hegynek felfelé. Két éve van hátra a negyvenből, muszáj mindent kibírnia, nyugdíj előtt hová vennék már fel.A beugrót én fizetem! Ez lesz a jutalom az elmúlt időszakban végzett kemény munkátokért, vág jóságos arcot a tulajdonos.A megjelenés kötelező, aki ellógja, annak kiírok egy nap szabit.Némán figyeli a vitát, minek folyjon bele, múlt szerdán eldöntötte, fel fog mondani. A pénz sem túl jó, és örökké megy a garasoskodás, a kicsinyeskedés. Ezt a néhány hetet még lealibizem, aztán csá, rúgja le feltűnés nélkül a bal lábáról a cipőjét.A bejelentést július utolsó harmadára tervezi. Augusztus elején három hétre be szokott zárni a cég, mindenkinek kötelező kivenni a nyári szabadságát. A tulaj Balatonalmádiba utazik, akkor az övék a közös nyaraló. Július első felében a sógoráék mennek, azután az anyósa. Így legalább megússza, hogy a felmondási idő alatt a főnök folyamatosan ugráltassa, mint azt az elődjével tette.A tárgyalóasztal alatt óvatosan megmasszírozza a lábujjait. Az elővigyázatosság felesleges, senki nem figyel rá. Móni a látványosan besértődő Tímárnét nyugtatgatja. Mindig leszavazzátok a krea­tív ötleteimet, hüppögi. Pedig marketingesként pont az lenne a feladatom, vesz elő egy papír zsebkendőt.A csapatszellem nagyon fontos, szombaton kilenckor találkozunk a rajtnál. Szervezzétek meg, ki kit visz el kocsival, rekeszti be az értekezletet a tulaj. De most munkára, eleget vitatkoztatok, ezért ma mindenki fél órával tovább marad, tessékeli ki a többieket a szobájából.A jó édes anyukáját, magyaráz Krivda a kávé fölött Móninak, miközben rágyújt a második cigire. A belünket kidolgozzuk, hajt minket, mint állat, és a szombatunkat is elcseszi. Legalább utána meghívhatna egy jó étterembe, ha annyira fontos neki az a csapatépítés. A nő egyetértőn bólogat, bár kötve hiszi, a főnök hajlandó lenne ilyesmire költeni. Azon töpreng, mit szólna hozzá a férfi, ha a túrát követően felhívná magához ebédre.A homlokát dörzsölgeti, hátha attól elmúlik a fejfájása. Az ablak el van vetemedve, hiába zárja be, a gangról beszivárog a cigifüst. Mióta nincs Rita, viszolyog a bagószagtól. Ahogy a benti rossz hangulattól is, napról napra nehezebben viseli.Komótosan nekiáll programspecifikációt írni. Az előző munkahelyén nagyobb tempóban dolgozott, ám hamar rájött, itt teljesen mindegy, mit csinál, a tulaj úgyis minden dokumentumot átnéz, és ötletszerűen beléjük írogat. Sokszor hetekig ül az anyagon, aztán meg üvölt a programozókkal, mindjárt itt a határidő, mi az, hogy még nincsenek készen, rég tesztelni kéne.Ilyenkor Novoszel is kimegy cigizni Krivdával, pedig máskor nem nagyon áll szóba vele. Mással sem, amint beér, azonnal leül a gép elé, és a munkaidő végéig a billentyűket nyomkodja. Ebédelni is a helyén szokott, igaz, egy piros-fehér kockás konyhai törlőruhával megterít magának az asztalon.Oravecz ront oda a kuckójához, az arca vörös. Ez egy nagy baromság, fiatal barátom, totál el van bonyolítva az algoritmus. Minek az a sok kivétel bele? Kizárt, hogy bármelyik is előfordulna a gyakorlatban.Pontosan miről is van szó?, kérdezi. Oravecz kitépi a kezéből az egeret, a csípőjével odébb löki a forgószékét, megnyitja a fájlt, és a kérdéses részre görget. Ez itt!, bök a képernyőre. Megnézi, tényleg elég kuszának tűnik, ő ennél sokkal egyszerűbbet talált ki.Tuti a főnök volt, tárja szét a kezét. Tudod, milyen, teszi hozzá. Tudom, úgyhogy most azonnal bemegyünk hozzá, és elmagyarázzuk neki, ez így egy rakás szar, üvölt Oravecz. Oké, áll fel a székéből. A tulaj szobája zárva, Móni szerint leugrott a boltba. Biztos tíz forinttal olcsóbb ma a parizer, jegyzi meg Krivda.Az kizárt, hogy én ezt ebben a formában megcsinálom, harsogja Oravecz. Jó, átküldöm az eredetit, dolgozz abból, sóhajt egy nagyot. Láttad vasárnap az Osztrák Nagydíjat?, néz a programozóra. De ne egy óra múlva!, vakkant a férfi, és válasz nélkül a helyére siet.A férjem utálja a Forma–1-et, szól közbe Tímárné, mi operarajongók vagyunk. Hamarosan tizedike, mindjárt meghirdetik a következő évadra a bérleteket és a nyári akciókat. Képzeld, fél áron is lehet jegyet venni! Nincs kedved egyszer eljönni velünk? Általában a barátnőmet visszük, de Lajos egy darabig látni sem akarja, múltkor a Faust szünetében azt mondta, nagy rá a zakója. Ami hülyeség, a kétezres évek végén, amikor vettük, ez a fazon volt divatos, nem a slim fit. Azt sem értem, miért azzal vannak teli a boltok, a magyar férfiak harminc fölött mind elhíznak, szörnyen áll rajtuk, ha egyáltalán be tudják gombolni.Az élménybeszámolót a főnök visszaérkezése szakítja félbe.A hóna alatt egy hatos csomag saját márkás sört szorongat, a másik kezében hosszúkás papírcsomag. A csomagból áradó füstölt szag beteríti az irodát. Az ujjai közül hagymával teli hálós szatyor lóg.A túra után szalonnát fogunk sütni a Mária-réten, ott van egy csomó tűzrakó hely. Kenyeret mindenki hozzon magával, azt már hadd ne tudjam, ki milyen gluténra érzékeny, heherészik. A sörre a vendégeim vagytok, néz körbe elégedetten.Nekem magas a koleszterinem, ingatja a fejét Krivda. Én vegetáriánus vagyok, replikázik Tímárné. Jó, akkor ti hozzatok magatokkal szójaszalonnát, mindenkinek nem tudok a kedvében járni!Főnök! Ahogy az előbb mondtam, heten vagyunk, ez a csomag viszont csak hatos, mutat a sörre Novoszel. Mert az a túrázóknak lesz! Én egyből a rétre megyek, valakinek le kell foglalni a tűzrakó helyet, nehogy elhappolják előlünk az összeset. Na, munkára, nem szórakozni jártok ide.Rita elvesztését nem tudja feldolgozni, hiába telt el már egy hónap azóta. A gondolatai akkor is körülötte járnak, amikor visszaül dolgozni. A munkaidő végén lapozni kezdi a naptárt az asztalán. Még tizenháromszor kell bejönnöm, mielőtt beadom a felmondásomat, sóhajt egy nagyot. Illetve tizenkétszer, pontosít. Jövő pénteken beteget fogok jelenteni, cserébe a mostani szombatért.

Hasonló cikkek