Nyilas Atilla: Az erdő dicsérete

A királyréti vadászkastély közelébena fák sűrűjébe vesző keskeny nyomtáv,árnyas meder, tűzrakó helyek izgalma.Apával egy esőházba futamít minketa váratlan felhőszakadás,de még ott is bőrig ázunk.A törzsek közt indázó napsugárbanszálló porszemek, gazdag illat,kedves zümmögés, finom remegés.A hűség városa magaslatárólarany lombok, amerre látok.Meghitt nagycsaládi kirándulásokHűvösvölgyből a Disznófőhöz.Tetszeni szeretnék osztálytársaimnak,túl könnyű öltözékben fagyoskodvaodavagyok a valóban havas földbőlkibújó kamaraerdei hóvirágért.A Duna-kanyarnál lépcsőző patakbabeleesik lelkes, kicsi lányom,egy tisztás széli kertvendéglőbenerdei gombaleves melegíti át.A Szalajka-völgyi szellőbenminden irányban szelíden pergősárga levélkék térélménye.Folyton szomjazom a szépségés az otthonosság után,s az erdőben föllelem őket.Most is olyan, ahogyanhonfoglaló őseinket fogadta.Az emberiség közös tapasztalata,akár a csillagos ég.

Hasonló cikkek